A Mozdulj a lelkedből kifejezést az ICF Magyar Tagozatának konferenciájának beharangozójában hallottam először. Nem igazán tudtam mit gondoljak róla, de akkor egyáltalán nem értem rá utánanézni, így a konferencia végén Lélektáncosként bemutatott hölgyről sem sejtettem semmit, arról pedig főleg nem, hogy mire számíthatok az ő blokkjában. A felhívás, hogy fejezzem ki egy testtartással a bennem levő legerősebb érzést, teljesen kikészített… egyszerűen nem tudtam mit kezdjek vele… annyira, hogy végül felkerestem Simon Renátát azzal, hogy nekem kezdenem kell ezzel valamit és az sem zavar, ha Debrecenbe kell mennem érte.
Jelentkeztem az egyik legmélyebb foglalkozásra és magánórákon is elkezdtünk az önismeretemen dolgozni. A közös munka nagyon jól megfért a többi önismereti folyamattal, amiben benne voltam és vagyok. A test valóban nem hazudik és Reni kiválóan olvassa ezt a nyelvet, de ami még fontosabb, hogy a mozgás hozzásegít olyan tapasztalásokhoz, amiket eddig máshol nem sikerült észlelnem.
Magam jobb megismerése mellett egyre többet tudtam meg a Mozdulj a lelkedből hátteréről és céljairól, ami remekül kapcsolható a saját értékrendemhez. Így az “Instruktorokat keresünk” felhívás láttán csak az volt a kérdés, hogy hiszek-e magamban annyira, hogy táncos múlt hiányában be merjem vállalni ezt a kihívást.
Volt bennem félsz, nem tagadom (sőt még mindig van). Aztán elővettem a mostanában egyre gyakrabban követett elvet: amitől félek, azzal dolgom van – és jelentkeztem. Pár héttel ezelőtt jött az e-mail: “…Ezúton szeretnénk értesíteni, hogy örömmel dolgoznánk Veled a jövőben…” Csodás érzés volt… A hétvégén pedig eljött ez első két képzési nap – a csoda megélése fokozódott: különböző személyiséggel, különböző háttérrel érkeztünk, de a mozgásba, a szeretetbe és a Mozdulj a lelkedből-be vetett hitünk nagyon gyorsan összekapcsolt minket. Hálás vagyok a bizalomért és a lehetőségért! Sok csoda vár még ránk!
